jakso

Tejben-mézben-ambróziában tocsogó kis levendulabarlangocska, jól fűtött éjszakai menedék, mosolygó barack.......Lakkozott szív.

Részegen egymáson, ketten egy padláson így lesz

Életem-halálom kezedbe ajánlom így lesz

Ütközés, csattanás, elmenés, látomás úgy volt

Kezdetben nem mertem de aztán minden megvolt.

Tehénlepény, lóhalál, mackófelső

Zebracsík, ökörszem, álandó boxeralsó

Egy tágított elmében halállé folydogál

Ordítás, éljenzés, és forró veríték csordogál

Simítasz, ölellek, festékkel kikenlek téged

Holdjárás, lerágott körömdarab,

Kezemben magammal képzelem ahogy

Te elképzeled magad.

Belsőkép, megfertőz, a saját betegségem engem

Visszafújja a szél a náthát, belélegzem

Állatság, emberség, meghalás, feltámadás

Eltévedt esőcsepp lelkemben gödröt ás

Érzelmék, téveszmék, termeszek, hintaszék egy padon

Gondoltam, sejtettem, itt leszünk mindketten egy napon

Bordáim kitépem, szívemet kezedbe adom

Aztán megvarrom mellkasom, tudom hogy jónak hagyom

A szívemet a falra kiteszed, nézegeted

Lakkozd le, eláll az, én mindig a falon leszek

Mondják majd: szívtelen, de én

Odaadtam Neked.

Aztán évekkel távolab újra a padon vagyunk

S egy dobozba találom szívemet, mellettünk ahol vagyunk

A falon más szíve szárad a lakk alatt

Az enyém meg ott vérzik a dobozban ahol maradt.